Folyók , völgyek, kalandok IV. rész

 

Ellopták a túrámat

 

Nálunk annyi mindent lopnak. De hogy egy komplett túrát is, azt azért nem gondoltam volna. A történet amelyet leírok , minden szava igaz. Minden dokumentumot őrzök, minden pernek állok elébe, de én bizony megnevezem ennek a kapitális disznóságnak az elkövetőit.

Túl voltunk – osztatlan sikerrel- a Strassburg- Párizs túrán, vízitúrás berkekben már téma volt a magyar vállalkozó ( jelesül: én ) aki ezt megcsinálta. El kellet kezdenünk gondolkodni a hogyan továbbon, azon, hogyan tudjuk az üzletünkben a tapasztaltakat hasznosítani, mert szép-szép az a túra, de csináltunk egyet, arra jó volt, hogy jól szórakozzunk rajta, hozott is valamicskét , de azért a befektetett munka arányában nem dobta meg jelentősen a családi költségvetést. Arra már kinn rájöttem, hogy a túra első fele Nancyig igen élvezetes és látványos. Ráadásul egy nap alatt elérhető, nem volt tranzitszállás és a tachográfos kiszolgáltatottság sem volt még jellemző. Azt találtam ki, hogy kivisz egy busz 40 embert Strassbourgba, majd másnap üresen hazajön. 8 nap múlva kivisz másik negyvenet Nancyba akik visszafelé kenuznak Strassbourgba és hazahozza az előző társaságot. Így 8 naponkénti fordulókkal háromszor oda-vissza 6 csoport teszi meg a túrát, az utolsóért üres busz megy ki és hozza haza.

Tapasztalatlan voltam és lelkes, ötletemet lelkesen el is mondtam az utasoknak. És ez lett a vesztem. A túra után megkeresett egy Buruzs Tamás nevű túra résztvevő és megkérdezte mennyi jutalékot adok neki ha szervez 2-3 túrát. Úgy gondoltam - biztos ami biztos – legyen meg a hat csoport , hogy igazán megérje, nagyobb jutalékot ajánlottam mint amennyi hasznom nekem származhatott belőle. Tehát úgy nézett ki: ha hoz nekem 120 utast akkor én keresek a bolton ( ha nem jön közbe semmi, mert azért elég nagy volt a rizikófaktor, ami csak engem érintett ) 240 ezer forintot, ő pedig pusztán a szervezésért 400-at de biz isten nem sajnáltam volna.

Jó három hét telt el amikor Buruzs felhívott , hogy küldjem már el neki a térképet mert van érdeklődés és szeretné nekik megmutatni merre megyünk, milyenek a zsilipek, hiszen az általam méregdrágán vásárolt francia hajóstérképen még ezek is rajta voltak minden centiméteres ( ! ) pontossággal jelölve. Elküldtem, ezen ne múljon….

Csináltam egy vágott videot is zenei aláfestéssel, napokat bíbelődtem vele. Pár nap múlva Buruzs ezt is elkérte , mert nagyon sokaknak tetszik az ötlet. Odaadtam.

November hetedike már nem volt ünnep de akkor 1982-ben vasárnapra esett. Buruzs lejött hozzánk Paksra az élettársával és annak kislányával visszahozta a térképet és a kazettát ( persze lemásolta őket gondosan ), evett-ivott nálunk , majd közölte, hogy végül is nem jelentkezett senki a túrára, mindenki fél a hosszú utazástól bla-bla-bla…

Egy héttel később hétvégére hazajött a szomszédunk Pécsett tanuló egyetemista fia.

- Képzeld Laci hova megyek a nyáron ?!

- Nocsak, hova ?

- Franciaországba , vízitúrázni . Strassburgtól Nancyig. Van pesten egy nagyon ügyes vállalkozó aki a nyáron bejárt egy útvonalat. Láttam a filmjét, fantasztikus.

- Én úgy hallottam az a túra elmarad…

- Már hogy maradna el ? 11 csoporttársammal már be is fizettük három hete a foglalót

Képzelhetik mennyire elborult az agyam. Talán mert sosem lettem volna képes ilyesmit csinálni , teljesen kész lettem. Bekasszírozott a filmemmel és térképemmel vagy félmilliónyi ( úristen mekkora pénz volt az akkoriban ) foglalót, amikor látta, hogy jól megy az üzlet abból csináltatott kenukat, nekem meg azt hazudta nincs rá érdeklődés. Gondoltam felhívom a Magyar Természetbarát Szövetség Vízitúra Bizottságának vezetőjét, bizonyos Juhász Ágnest és elpanaszolom neki mi történt. Ekkor történt a második meglepetés. Elmondtam a történetet töviről-hegyire, azt is, hogy Buruzsnak fogalma nincs hol kell kiváltani a csatorna-engedélyt, nem tudja a vízparti sátorozóhelyek országúti megközelítését. Hűvösen csak annyit mondott, hogy Buruzs semmi szabálytalanságot nem követett el és ő- mármint J.Á.- nagyon jó túravezetőnek tartja, márpedig ha ő egy gyógyszergyárat el tud vezetni akkor igazán meg tudja állapítani, hogy ki a tisztességes vállalkozó és ki nem. Nem akartam hinni a fülemnek, ekkora aljassághoz egy országos sportszervezet vezetője asszisztál. De még hogy asszisztált ?! Vadvízi dolgok miatt a budapesti szövetségben volt dolgom, ott már tudtak az ügyről és felvilágosítottak, hogy az egyik túrának maga Juhász Ágnes a túravezetője, fizetést nem kap de a családját, férjet , gyerekeket viheti magával, és éppen a napokban utasította a budapesti szövetséget, hogy adja ki Buruzsnak az utolsó 10 évben végzett túravezetők listáját. A budapesti elnök volt olyan rendes, hogy nekem is ideadta, és szegénynek ebből még kellemetlensége is származott.

Én ugyanis mindenkinek küldtem egy levelet, amelyben leírtam, hogy a Buruzs Tamás által szervezett túra az tulajdonképpen az én túrám, tőlem lopta el és leírtam a Juhász Ágnessel folytatott beszélgetést is. Valaki vissza is írt, hogy megszakad a röhögéstől. Még hogy egy gyógyszergyárat igazgat ?! Egy kis vegyiüzem főnöke. Néhányan akik még nem fizettek be hozzám eljöttek az én szervezésemre, az egész telet-tacaszt a propagandának szenteltem, jártam az iskolákat , munkahelyeket stb , 4 csoportot tudtam összehozni, de sokan azt mondták, hogy már befizettek, sajnálják, de már nem tudnak változtatni.

Ágika tombolt . fegyelmit adott a budapesti elnöknek pusztán azért mert az ő utasítása nélkül nekem is ki merte adni az egyébként nem titkos listát, és fogadkozott, hogy minisztériumi segédlettel eltipor engem a pályáról . Próbálta is tartani a szavát, de ahhoz az alakuló demokráciában már tényleg kevés volt.

Elérkezett a túrák ideje és az első turnust kivéve ( bár ott is voltak jelentős surlódások ) botrány botrányt követett Tamáska túráinál. Volt, hogy több utas volt a buszon mint amennyi ülőhely és arra utasított anyukát, hogy vegye ölbe a tízéves gyerekét, volt hogy francia szakos egyetemista kislánynak kedvezményt ígért tolmácsolásért majd a túra végén amikor az kérte azt mondta neki, hogy pénztártól való távozás után ő bizony nem fizet. Amúgy egy kicsi mikrobuszt küldött csomagszállítónak amibe 20 ember cucca is alig fért volna, az utasoknak be kellett pakolni a kenuba és kényelmetlenné tette az evezést stb. És még számtalan apró kellemetlenség. Tort ült a dilettantizmus és ezt nem én állítom. A túrák végén kérdőíveket osztatott a túravezetőkkel ( hja kérem a marketing ) ezek az ívek a buszos vállalkozóhoz egy nagyon tisztességes érdi emberhez a Vivát Tours vezetőjéhez futottak be, akinek már pont elege volt. Ő ugyanis a nevét adta ehhez a „ vállalkozáshoz” és tömegével futottak be hozzá a felháborodott reklamációk, mondván nem ezt ígérték. Vette a fáradtságot, lejött Paksra, elnézést kért, hiszen ő korábban nem ismerte a hátteret és a kezembe nyomta a kérdőíveket.Így derültek ki a cifrábbnál cifrább esetek. Ma is megvannak, eltettem a dokumentációmba.

Nem sokkal később egy debreceni utas hívott. Elmondta a kálváriáját, mondta, hogy a levelemből értesült arról, hogy hova jelentkezett , de akkor már nem lehetett visszacsinálni, most már velünk akar jönni és tőlem kért tanácsot, hogyan kaphatna a Buruzs féle szervezéstől kárpótlást, hiszen őt effektíve kár is érte. Megszállt a kisördög. Felhívtam a nevében Juhász Ágit, és számon kértem, mintha nem tudnám, hogy ő is a túra háta mögött állt, hogyan tehetik ezt meg a Természetbarát Szövetség védjegye alatt ( Buruzs szórólapján ez biztosította a szakmai garanciát ) ? Azt a könyörgést még élek nem feledem. Jaj, hogy őt is ( mármint Juhászt ) mennyire becsapták, ha ő ezt tudta volna, miért is nem hallgatott Leskó Lacira, de ígéri, hogy következménye lesz az ügynek csak ne csináljak balhét, majd valamelyik Sobieski túrára gratis elvisz. Kihangosított telefonon a beszélgetést végighallgatta a feleségem is:

- Ne bántsd ! – mondta, jó lecke volt ez neki…

Felhívtam újra és elmondtam , hogy semmi mást nem akartam csak ezeket a mondatokat hallani. Abban a pillanatban átment támadóba. Ő fenyegetőzött, hogy hogy merek én álnéven neki telefonálgatni, különben is nagyon jók voltak a túrák stb. No ennyit a szocializmus utolsó sportszövetségi maradékáról.

Sajnos Tamáska jólszervezett túráinak volt más negatív hozadéka is. Az arzevilli campingben úgy viselkedett a társasága, hogy onnantól nem engedtek be magyarokat. Minket sem akik vétlenek voltunk. És a csatornát fenntartó társaság is megunta , hogy wc-nek használták a zsilipeket, tolakodtak a túrahajók elé, időnként a tökrészeg fiatal túrázók minden viselkedési normát átléptek, és letiltotta az evezős hajók haladását a csatornában . Akkor úgy hittük csak a következő évre. Pár éve jártam ott és még tart a tiltás, és el is mondták, hogy egykor fegyelmezetlen magyarok miatt hozták ezt a döntést. Persze Buruzst ez már nem érintette. Belföldre tette át áldásos tevékenységét, időnként hallok róla egy-egy utastól nem túl hízelgő dolgokat .

Mi a következő évben a Loire-t céloztuk meg, Ágika még megpróbált utánunk nyúlni : széltében-hosszában terjesztette, hogy nem lesz benne víz ( ajjaj de mennyire volt ) de a mi törzscsapatunk akkor már velünk képzelte el a nyári túráit.

Úgyhogy a Loire túráról írok majd legközelebb

Addig is maradtam tisztelettel : Leskó László