2012. március 17., szombat

Emlékképek... Emil bácsi

Két bejegyzésem már volt a London-Párizs túrával kapcsolatban ez a harmadik csak részben kapcsolódik ehhez az útvonalhoz. Egy különös figura régi utasunk Sebes Emil kapcsán.
Emil bácsit a rafting hőskorában ismertük meg. A Schwarzára jártunk 93-ban és tódultak a kalandot kereső utasok hétvégenként. Abban az évben igen meleg április köszöntött ránk, hónap végére úgy leapadt a folyó, hogy a május elsejei túrára félő volt, hogy hajózhatatlanná válik. Megnéztük Szlovákiában a Belát amely igen jó folyónak bizonyult és elhatároztuk, hogy a májusi túrákat már a Belára visszük. Kerekes András  barátunk a  Siesta iroda vezetőjével meg is beszéltük ezt már hétfőn. A távolság ugyanannyi, vásárlásról szó nincs, a folyó izgalmasabb, ez lesz a jó megoldás.
András csütörtökön hívott  kétségbeesetten: -Laci sorra mondják le a túrát, egy kis kopasz öregember uszítja őket, mondván olyan vízre viszitek őket amelyen a sapkájával leevez.
- Hát mi előző héten igen izgalmas órákat éltünk át a Belán , bizton mondhattuk, hogy erősebb folyó mint a Schwarza, pláne ha az jelentősen apad. Miközben Andrást kétségbeesetten próbáltuk meggyőzni, hogy mindez nem igaz felkiáltott:
-Épp most jött be az üzletbe.!
-No akkor add át neki a telefont !
Nem részletezem, Emil bácsi átvette a kagylót és nagyjából az alábbi beszélgetés zajlott le:
-Sebes Emil vadvízi túravezető vagyok
-Igazán ? És hol szerezte a vadvízi túravezető képesítést?
- Hát ööö igazából túravezető vagyok de már többször voltam vadvizen.
-Na és hol?
-Hogyhogy hol, hát a Salzán.
- És a Salzán hol?
- Wildalpennél a Naturfreund campingben.
-És Wildalpen felett vagy alatt szálltak vízre?
- Wildalpen felett
-Dehát ott nem is nagyon vad
-Hát nekünk nagyon az volt...
-Megnyugtattam, hogy lesz izgalom bőven. El is jött. Ült a Colorádóban, a lába beakasztva, nagyjából percenként esett ki a felsőteste, a feje a sisakban kopogott a köveken, rendre visszarángattuk. A célban hálálkodott, bár kissé megviseltnek tűnt. Ennek ellenére- vagy talán éppen ezért- el is jött egy Epernay-Párizs kenutúrára. A folyó közepén  evezés közben elevenítette fel emlékeit , nagyban mesélte a vadvízi kalandját amikor Kiss Pali rákérdezett:
-Emil te elmentél, minket meg lebeszéltél róla ?
- Hát igen.. én ot voltam...én ott csak voltam...
Így lett Emil bácsi állandó utasunk. Megszerettük. Olyasmi figura volt mint a Rejtő könyvekben Wagner úr, alkoholizmus nélkül volt olyan mosolyogtatóan szétszórt, szórakozott, ugynakkor mindig segíteni akaró kicsit kotnyeles, jószívű figura. Általában fontoskodása miatt az utasok nagyon utálták az első napokban, mert rendszerint próbálta átvenni a hatalmat, de a túrák vége felé rendre küldöttségek jöttek hozzám, mondván jövőre arra az útra jönnek, ahol ez a figura ott lesz, mert bocsánat a kifejezésért, de történetei alatt és a túrán nyújtott magatartása alapján,  hülyére röhögték magukat.
No Emil bácsi eljött a már megénekelt London-Párizs túrára. Már Londonban nagyot alakított. A kis csapat egy forgalmas úton akart átkelni, de hát  erre kevés esély igérkezett.. Ekkor lépett főszereplővé elő Emil bácsi
-Így kell ezt ! Rikkantott nagyot majd felemelt kézzel egy közeledő kamion elé ugrott: - Stop !
Kamion :satufék a mögötte haladó személygépkocsi amit egy hölgy vezetett belerohant. Emil bácsi megvonta a vállát:  Miért nem tartja be a követési távolságot? ! És mosolyogva elkarikázott a roncs mellett.

Éjszaka volt a kompátkelés a csapat hajnalban érkezett Diéppe-be. Az itteniek talán még mindig mesélnek arról a látomásról amit akkor átéltek. Ehhez szólni kell Emil bácsi öltözékéről.
Sisak: egy csehszlovák jégkorongsisak, amelynek szemellenzője egy szovjet vadászpilóta ( Emil civilben repülőgépszerelő is volt ) plexi célzórostélya volt. Mindenkinél rikítóbb papagályszerű bringás ingeinek egyikéhez bajor bőrnadrág majd a térdig, alulról hosszú fehér zokni szintén úgy térdmagasságig. De ehhez jött még a sajt szerkezete. A hátára átvezetve egy villogó STOP felirat, hogy hátulról el ne gázolják a sötétben. Mindehhez olyan kerékpáros cipő aminek egy kitüremkedő vájat volt a talpán , hiszen a pedál tengelye ebbe ment bele. De a földön járáskor éktelenül csattogott különösen a síma köves felületen. 
Ebben az öltözékben karikázott le a kompról a francia kikötőben és kereste a WC-t. Én sem tudtam pontosan hol található, de úgy gondoltam a kikötő belsejében biztosan és a terminál felé mutattam. Emil bácsi be is ment a terminálra, majd a mellékhelyiséget az első osztályú étterem túloldalán vélte felfedezni. Azonmód át is gázolt az étkező előkelőségek között. Leírhatatlan volt a hatás. Megjelent egy kanári , sisakban célzórostéllyal  a fején , a hátán villogó STOP felirat, cipője közben valami éktelenül csattogott a márványpadlón és közöttük oda- majd vissza gázolt néhány sorryt és entschuldigungot kiosztva a teljesen francia közönségnek.
Szóval ennyit most a mi Emilünkről, mert a bácsi megszólítás gyemeki lelkivilága folytán szép lassan lekopott a neve mellől. Vele kapcsolatban számtalan érdekességgel találkozhatnak majd a www.popeyelesko.hu oldalakon. A viszontlátásig maradok tisztelettel: Leskó László